Hosszas kutatás után a neten, hogy merre érdemes szarvasokat keresni, elmentünk a Gyulaj Zrt területére, dámszarvasokat fotózni. Lesbe vágtuk magunkat, és vártunk. Barcogás volt épp. Egy darabig lesen ültünk, de végül elmentünk cserkelni. Mondtuk a helyi vadász srácnak, akibe belebotlottunk, hogy igaziból mi gím bikára vágyunk ( egy dámos területen). Javasolta Bőszénfát, el is mentettünk mindenféle számot, amit kaptunk tőle, és már terveztük is oda a következő utat. Elmentünk vele cserkelni, ő tudja, merre lehet gímet fellelni a területen. Levegő után kapkodva loholtunk utána, majd a bokrok alatt messze megláttunk egy gím tehenet. Ez egy nagy, lekerített hely, ki -be ugrálnak az állatok. Épp pár napja ugrott be egy bika, na őt nem láttuk, viszont a disznók akkor épp leléceltek. Egy évvel később, mikor Sebivel és Balázzsal visszamentünk, na akkor a bokor alól morgott rám egy. Szóval akkor épp nem voltak :) Néztük a szarvast, akartuk volna fotózni, de messze volt. Viszont elindult felénk. Szerintem leginkább az arcunkat kellett volna videózni, nekem végig futott az agyamon,hogy miért is jön felénk. Megőrült? A másik irányba kellene szélsebesen menekülnie. De ő csak jött. Felálltam a guggolásból, lefagytam. Megérkezett, és a hónom alá tette a fejét és felcsapta a karom. Kicsit beszartam, nem mondom. Aztán ránéztem a vadász srácra, szerintem épp csak a könnye nem folyt a röhögéstől. Biztosan kiült az arcomra valami abból, amit gondoltam, amíg közeledett. Végül megtudtuk tőle, hogy ez egy kézzel nevelt tehén. Éldegél a vad társaival, itt a nagy bekerített területen, de keresi az ember társaságát. A borjait nem sikerül sosem megtalálni, őt nem mutogatja az embereknek, de ő maga keresi az embertársaságot. Ja meg kaját, ezért is szimatolt végig, mint egy kutya. Jött velünk, sétált mellettünk, mint egy jó juhászkutya. ha megálltunk fotózgatni az őszi erdőt, megállt, elindultunk, ő is elindult. Szelfizgettünk vele, jó kis túra volt.